az építőipari és bontási ipar Új-Zéland egyik legnagyobb hulladéktermelő iparága. Az építési és bontási hulladék az Új-Zélandon keletkező összes hulladék 50% – át teszi ki, a hulladék 20% – a hulladéklerakókba, 80% – a pedig tisztítóhelyekre kerül.
ezeknek az anyagoknak a hulladéklerakóba történő ártalmatlanítása azt jelenti, hogy amellett, hogy nem hasznosítják őket további felhasználásra, hozzájárulnak a káros környezeti hatásokhoz. Ezek közé tartozik a talajba és a vízi utakba jutó káros vegyi anyagok, valamint a metánkibocsátás a levegőbe, mivel a hulladék lebomlik és rothad.
típusok és források
az építési és bontási hulladék sokféle anyagból áll, beleértve a betont, a gipszkartont, a fát, az acélt, a téglát és az üveget.
ennek a hulladéknak a forrása a levágás, a csomagolás, a felesleges anyagok, a zsaluzat, a védőanyagok, a sérült anyagok és az utómunka.
csökkentés, újrafelhasználás, visszanyerés
a jó hír az, hogy az építési és bontási hulladék nagy része csökkenthető, újra felhasználható vagy visszanyerhető.
a hulladéknak a hulladéklerakóból vagy a tisztítótöltőből történő elvezetése azonban minden építési projektnél gondos tervezést igényel. A kutatások azt mutatják, hogy a hulladék csökkentésének és újrafelhasználásának tervezése a projekttervezési szakaszokban a legsikeresebb módja annak, hogy a hulladék a projekt során minimálisra csökkenjen.