a berlini független színház és tánctér finanszírozásának elosztását a Szenátus 2008-as Általános irányelve szabályozza a magánszektorbeli színházak, valamint a berlini színházak és tánccsoportok finanszírozásáról.
az irányelv célja a berlini székhelyű kis-és közepes méretű magánszínházak és független együttesek finanszírozási forrásokhoz való hozzáférésének javítása, valamint a finanszírozási kérdések átláthatóságának növelése. A produkciókat művészi érdemek alapján finanszírozzák. Ez a megközelítés lehetővé teszi az adminisztrátorok számára, hogy a finanszírozási folyamatok fókuszát az előadóművészetek új és feltörekvő trendjeire válaszolják.
e célból számos finanszírozási kategóriát és megfelelő finanszírozási időszakot határoztak meg, valamint egyértelműen meghatározott eljárásokat határoztak meg a pályázatok értékelésével megbízott szakértői zsűri által a pénzeszközök elosztására vonatkozóan.
a finanszírozási rendszert azzal a céllal alakították ki, hogy biztosítsa a meglévő együttesek folyamatos működését, ugyanakkor elegendő rugalmasságot biztosítson ahhoz, hogy a színház és a tánc új trendjeire reagáljon azáltal, hogy több műfajban új hangsúlyokat helyez el.
a Szenátus többszintű finanszírozási rendszert hozott létre, amely egyaránt megfelel mind a rövid távú kezdeményezéseknek, mind az ambiciózusabb vállalkozásoknak. Egyedi támogatások állnak rendelkezésre egyszeri és rövid távú projektek végrehajtására (projektfinanszírozás). A helyszínek alapfinanszírozása és programjai a színházi csoportok és helyszínek számára legfeljebb két éves tervezési horizontot biztosítanak. A koncepciófinanszírozási program az intézményi finanszírozás egyik formája, amelynek standard időtartama négy év a hosszabb távú tervezés megkönnyítése érdekében. A hosszú távú projektfinanszírozás és a rövid távú intézményi finanszírozás keveréke az úgynevezett “omnibus elven” alapul, amely szerint új támogatások csak akkor nyújthatók, ha a korábbi kötelezettségvállalások megszűnnek (azaz amikor a kedvezményezettek “leugranak a buszról”).
a rendszert biztonságos, hosszú távú intézményi finanszírozás biztosítása egészíti ki olyan nagy horderejű intézmények számára, amelyek széles körű támogatást élveznek az egész társadalomban, és amelyek finanszírozása a költségvetési jogszabályok általános keretein belül parlamenti vita tárgyát képezi.