a Szufizmus vagy ‘Tasawwuf’ az Iszlám szövegekben az emberben lévő isteni törekvés. A szufik az aszketizmus és a miszticizmus felé fordultak, hogy tiltakozzanak a kalifátus, mint vallási és politikai intézmény növekvő materializmusa ellen. A szufik személyes tapasztalataik alapján keresték a Korán értelmezését, Mohamed próféta példáját követve, akit tökéletes embernek tartottak.
a szufi mozgás jellemzői a következők:
- a Szufikat különféle rendekbe szervezték Silsilahs. Suhrawardi, Qadiri, Chishti stb. egy vezető alak alapította, aki kölcsönadta a nevét. A silsilah olyan személyekből állt, akik egy adott szufi szent tanítványaivá váltak. Bár a különböző silsilahoknak megvannak az egyedi sajátosságaik, mindegyiknek volt néhány közös vonása.
- a Szufizmus hangsúlyozta a szufi ösvényen való áthaladás fontosságátmint az isteni valósággal való közvetlen közösség létrehozásának módszere.
- a szufi hiedelmek szerint a kezdőnek át kell mennie egy sor szakaszon és a változó pszichológiai állapotokon, hogy megtapasztalja Istent.
- csak az a lelki vezető vagy Pir, aki maga is sikeresen áthaladt a szufi ösvényen, vezetheti tanítványát az Istennel való közvetlen közösség megteremtése felé.
- a tanítványnak olyan lelkigyakorlatokat kell gyakorolnia, mint az önmegsemmisítés, Isten nevének visszaemlékezése és haladás a koncentráció és a szemlélődés elérésének szakaszain keresztül.
- megszemélyesítő zenei előadásokat szerveztek, amelyek célja az extázis misztikus érzésének kiváltása volt. Ezt a gyakorlatot azonban néhány szufi silsilah nem támogatta .
- a szufi rend tevékenységének központja a hospice volt. Itt a Pir szellemi képzést adott tanítványainak. A hospice létszáma és népszerűsége a Pir hírnevétől függött. A hospice-okat adományokkal és jótékonykodással támogatták.
a Szufizmus kritikus válasz volt az iszlámban kialakult dogmatikus hagyományokra. A tizenegyedik századra tömeges követéseket gyűjtött össze, és jól fejlett mozgalommá fejlődött a Korán tanulmányairól és a szufi gyakorlatokról szóló irodalommal.