bár a kereszténységet gyakran társítják a konzervativizmussal, a keresztény szocializmus jól megalapozott ideológiai szál a brit politikában, magyarázza Anthony A. J. Williams. Felvázolja eredetét és evolúcióját.
Jeremy Corbyn egyik első feladata a Munkáspárt 2016.szeptemberi újraválasztása után a baloldali keresztények által szervezett vasárnap reggeli istentiszteleten való megjelenés volt, egy evangélikus anglikán templom a konferencia helyszíne közelében Liverpool. Az azon a reggelen összegyűlt hívek meleg fogadtatásban és hangos támogatásban részesítették Corbynt, amikor “a kereszténység alapvető tételeit” “társadalmi igazságosságnak”, “megosztásnak” és “együttérzésnek”nevezte.
ha egy ilyen jelenet gondolata furcsának tűnik, az valószínűleg azért van, mert könnyebben társítjuk a kereszténységet a konzervativizmussal és a politikai jobboldallal. Sokkal jobban ismerjük az Egyesült Államok vallási jogát, az evangélikus keresztények és a konzervatív republikánusok koalícióját, amely Ronald Reagan Elnöki kampányára nyúlik vissza. Ilyen a két csoport közötti kötelék, hogy Reagan óta minden republikánus elnökjelölt elnyerte a fehér evangélikusok többségének támogatását. Ez a kapcsolat azonban arra szolgál, hogy elhomályosítsa a baloldali kereszténység hosszú és valódi hagyományát, amely átlépi a nemzeti és felekezeti határokat, a latin-amerikai Római Katolikus felszabadítási teológiától az Egyesült Államok “vörös betűs” evangelikalizmusáig, az Egyesült Királyság keresztény Szocializmusáig.
az elmúlt két évtizedben számos jól kutatott könyv jelent meg a keresztény szocializmus Brit hagyományáról, köztük Alan Wilkinson keresztény szocializmusa: Scott Holland to Tony Blair (1996), Chris Bryant lehetséges álmai: A brit keresztényszocialisták személyes története (1998) és Graham Dale Isten politikusai: a keresztény hozzájárulás a 100 éves munkához (2000). Ezek azonban inkább az életrajzi és történelmi, mint a politikai ideológiai részletekre összpontosítottak, hogy milyen fogalmak, eszmék és elvek alkotják a keresztény szocializmust.
legutóbbi kutatásom célja ennek a hiánynak a kijavítása volt. A munka számos esettanulmányra összpontosított-olyan személyekre, mint James Keir Hardie, George Lansbury és R. H. Tawney, valamint olyan kevésbé ismert személyiségek, mint Stuart Headlam, Samuel Keeble és Wilfred Wellock, mind formáló hatást gyakoroltak a keresztény szocializmusra.
Image credit: /Public Domain
az az időszak, amelyben ezek az egyének működtek, a 19.század végétől a 20. század közepéig, a keresztény szocializmus kialakulásának kell tekinteni. Ezt megelőzően jött F. D. Maurice és köre” keresztény szocializmusa”, de ezeknek az embereknek az volt a célja, hogy keresztény paternalista perspektívából ellensúlyozzák a” szocializmus kihívását”. Ez utóbbi időszak ezzel szemben egy valóban szocialista Keresztényszocializmus kialakulását látta, egybeesik más fontos eseményekkel, például a Munkáspárt megalakulásával, és 1960 – ban a Keresztényszocialista mozgalom – ma baloldali keresztények-megalapításához vezet.
a Keresztényszocializmus azonban több, mint pusztán szekuláris szocializmus, vallási fá-val. Az egyik író szerint “egyedi alapokon nyugszik”. Ezek az alapok magukban foglalják a Bibliát, az egyház tanítását és a szentségek példáját. Ezekből származnak azok a fogalmak, amelyek a keresztény szocializmus szerkezetét alkotják.
a Keresztényszocializmus kulcstémája – valójában a Keresztényszocialista gondolkodás középpontjában álló fogalom – az emberek Testvérisége, amely Isten egyetemes Atyaságának eszméjéből származik. Ez a téma olyan bibliai szakaszokból származik, mint Krisztus Máté evangéliumának ez a tanítása: “de ne nevezzetek rabbinak: mert egy a ti Mesteretek, Krisztus; és mindnyájan testvérek vagytok. És senkit ne hívjatok Atyátoknak a földön, mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van”. A Keresztényszocialista úgy értette a Bibliát, ahogy George Lansbury fogalmazott, hogy Isten “Atyaságát és az emberek ebből következő testvériségét” tanítja, és hogy James Keir Hardie szavaival egy “evangéliumot hirdettek, amely minden embert Isten fiainak és testvéreknek hirdet egymással”.
ezt a tanítást erőteljes érvként használták a kapitalizmus ellen. Samuel Keeble “az Isten Atyaságának és az emberek Testvériségének nagy keresztény alapelveit” a kapitalizmus eredendő önzésével és individualizmusával való feszültségként határozta meg. Keeble szerint a versengés ” ellentétes a keresztény vallás tanításával, amely elítéli az önzést, és megköveteli, hogy az emberek úgy szeressék felebarátjukat, mint önmagukat. Éppen ellenkezőleg, mert a kereszténység a testvériség embereit hirdeti”.
ezt a negatív érvet – hogy a kapitalizmus ellentétes a Szentírás által sürgetett testvéri léttel – egy pozitív érv is kísérte – hogy a szocializmus az a rendszer, amellyel a testvéri szeretet gyakorolható. Keeble szerint a ” szocializmus nagy kiáltása “”a testvériségért volt – a Legkeresztényebb kiáltás”. Keeble véleménye szerint” a szocialista”, aki testvériséget követel az iparban, sokkal közelebb áll Krisztus elméjéhez, mint a közgazdász, aki”szabad” versenyt követel”.
ebből a feltevésből – Isten Atya, és ezért a Föld minden népe testvér – három másik kulcsfogalmat vontak le: egyenlőség, együttműködés és demokrácia. Ha minden ember testvér, “egy Atya gyermekei”, hogy William Temple érsek kifejezését használjuk, akkor mindenki egyenlő, és így kell kezelni, mindenkinek együtt kell dolgoznia a közjó érdekében, és mindenkinek beleszólása kell legyen a politikai döntéshozatalba. Láthatjuk tehát, hogy a Keresztényszocializmus legfontosabb politikai fogalmai mind egy olyan alapfogalomból származnak, amely elsősorban bibliai és teológiai jellegű.
a keresztényszocialisták más érvekre is rámutattak a Szentírásban, amelyek látszólag alátámasztották állításaikat – Krisztus áldásai a szegényekről, a materializmus és a vagyon felhalmozásának elítélése, az Ószövetség szocialista földtörvényei, Az Apostolok Cselekedeteiben leírt közös tulajdon–, valamint az egyháztörténet tanításai és a szentségek egalitárius üzenete, amelyekben minden ember egyenlő Isten előtt.
hogy a Biblia, az egyházi tanítás vagy a szentségek ilyen értelmezései összhangban állnak-e az ortodox keresztény megértéssel, minden bizonnyal kérdéses. Hirdetik-e a keresztség és az Eucharisztia szentségei az egyetemes egyenlőséget és együttműködést? Az egyház hivatalos tanítása támogatja-e a szocializmust? Isten minden élő atyja, vagy csak azoké, akik szeretik és követik Krisztust?
mégis arra következtethetünk, hogy a Keresztényszocializmus valóban vallási jelenség és jól megalapozott ideológiai szál a brit politikában. A baloldali keresztények tagjai, az egyház, amely a szolgálatuk helyszínéül szolgált, és a gyülekezet, amely Jeremy Corbynt éltette, nem történelmi aberráció, hanem valójában egy régi hagyományban foglalják el helyüket.
Megjegyzés: A fentiek a szerző által a The Evangelical Review of Theology and Politics című kiadványban megjelent munkájára támaszkodnak.
A szerzőről
Anthony A. J. Williams egyetemi tanár a politika a University of Liverpool.