támogassuk Krisztust, az ő népét, az ő igazságosságának és megváltásának ügyét; támogassuk egymást az igazságban, és kedvesen intsük egymást a helytelen cselekedetekkel kapcsolatban, hogy barátok és megváltók lehessünk a Sion hegyén, egyik a másikért, és hogy segítsük a gyengéket és erősítsük őket, bátorítsuk a kételkedőket és világosságot hozzunk helyes megértésükhöz, amennyire csak lehetséges, hogy eszközül szolgálhassunk a Sion hegyén Isten, aki Megváltó az emberek között. Nem mintha hatalmunk lenne megmenteni az embereket. Mi nem; de hatalmunk van arra, hogy megmutassuk nekik, hogyan nyerhetik el az üdvösséget Isten törvényeinek való engedelmesség által. Megmutathatjuk nekik, hogyan járjanak, hogy üdvözüljenek, mert jogunk van erre, tudásunk és megértésünk van arról, hogy hogyan tegyük, és kiváltságunk, hogy tanítsuk … példával és előírással társaink között, bárhol is vagyunk a világon.15
küldetésünk az emberek megmentése volt. Azon fáradoztunk , hogy az embereket Jézus Krisztus evangéliumának megismerésére, bűnbánatra, Isten törvényének követelményei iránti engedelmességre vigyük. Arra törekedtünk, hogy megmentsük az embereket a tévedéstől, hogy rávegyük őket arra, hogy forduljanak el a gonosztól, és tanuljanak meg jót cselekedni.16
küldetésünk az, hogy megmentsük, megóvjuk a gonosztól, felmagasztaljuk az emberiséget, világosságot és igazságot hozzunk a világba, hogy felülkerekedjünk a föld népén, hogy igazságosan járjunk Isten előtt, és tiszteljük őt életükben.17
lelkünk nagyságának próbáját … a vigasztalás és vigasztalás képességében kell keresnünk, a másokon való segítés képességében, nem pedig abban a képességünkben, hogy magunkon segítsünk, és másokat az élet harcában összezsúfoljunk.18
mindig arra kell törekednünk, hogy segítsünk a győzelemben—nem pedig arra, hogy legyőzzük őket! Célunk az örök élet—az a célunk, hogy felemeljük az emberiséget—nem pedig az, hogy lealacsonyítsuk őket.19
a mi dolgunk az, hogy megmentsük a világot, az emberiséget; összhangba hozzuk őket Isten törvényeivel, az igazságosság, az igazságosság és az igazság elveivel, hogy üdvözüljenek Istenünk országában, és végül az evangélium szertartásainak való engedelmesség által Isten örökösei és Jézus Krisztus társörökösei legyenek. Ez a küldetésünk.20
addig nem fejezzük be munkánkat, amíg meg nem mentettük magunkat, és addig nem, amíg meg nem mentettünk mindenkit, aki tőlünk függ; mert megváltókká kell válnunk a Sion hegyén és Krisztuson is. Erre a küldetésre kaptunk meghívást. A halottak nem tökéletesek nélkülünk, ahogy mi sem vagyunk nélkülük. Küldetésünk van értük és értük; van egy bizonyos feladatunk annak érdekében, hogy felszabadítsuk azokat, akik tudatlanságuk és kedvezőtlen körülményeik miatt, amelyekbe itt kerültek, felkészületlenek az örök életre; ki kell nyitnunk előttük az ajtót olyan szertartások végrehajtásával, amelyeket ők maguk nem végezhetnek el, és amelyek elengedhetetlenek a “börtönházból” való kiszabadulásukhoz, hogy előjöjjenek és Isten szerint éljenek a szellemben, és a húsvér testben élő emberek szerint ítélkezzenek.21
nem szabad elhanyagolni a halottainkért végzett munkát, amelyet József próféta a szokványos parancsnál többel rótt ránk, arra utasítva minket, hogy gondoskodjunk rokonainkról és őseinkről, akik az evangélium ismerete nélkül haltak meg. Használnunk kell az evangéliumnak azokat a szent és hatásos szertartásait, amelyek elengedhetetlenek azok boldogságához, üdvösségéhez és megváltásához, akik ebben a világban éltek, amikor nem tudták megtanulni az evangéliumot, és annak ismerete nélkül haltak meg, és most várnak ránk, gyermekeikre, akik olyan korban élnek, amikor ezek a szertartások elvégezhetők, hogy elvégezzék a szükséges munkát a börtönből való kiszabadulásukhoz. Az ő érdekükben tett erőfeszítéseink által rabláncaik leesnek róluk, és az őket körülvevő sötétség kitisztul, hogy világosság ragyogjon rájuk, és meghallják a szellemvilágban azt a munkát, amelyet gyermekeik itt elvégeztek értük, és veletek együtt örvendezni fognak e kötelességek teljesítésében.22
az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában a papságot viselők számára soha nem jön el az az idő, amikor az emberek azt mondhatják magukról, hogy eleget tettek. Mindaddig, amíg az élet tart, és amíg képesek vagyunk jót tenni, Sion építéséért és az emberi család javára munkálkodni, készségesen, készségesen engednünk kell a velünk szemben támasztott követelményeknek, hogy teljesítsük kötelességünket, legyen az kicsi vagy nagy.23