Q. azt mondták egy pap, hogy megy a templomba nem fogja megmenteni a lelkem a pokolra. De így élted az életed. Arról szól, hogy Hiszünk Istenben, és a szeretetről, a megbocsátásról, a mások iránti együttérzésről. Ez igaz?
A. Azt mondanám, hogy a válasz mind “igen”, mind “nem”.”És feltételezem, hogy az Ön papja egyetértene a következő pontosításokkal.
igaz, hogy a templomba járás önmagában nem mentheti meg a lelket a pokoltól. Nyilvánvaló példa lenne egy olyan személy, aki borzalmasan bűnös életet él a hét folyamán, azután, annak érdekében, hogy mások azt gondolják, hogy jó, templomba jár, hogy lássák, de semmiképpen sem fektet be belsőleg az istentiszteletbe. Ebben az esetben, az a fizikai cselekedet, hogy templomban vagy a mise alatt, semmiképpen sem jelenti azt, hogy valóban “misén vagy.”Templomba járni azt jelenti, hogy nem csak fizikailag vagy ott, hanem lelkileg is, Istent imádva és a hitben növekedve.
ezzel együtt az üdvösség folyamatának része, hogy a helyes okból templomba megyünk. Isten azt akarja, hogy ott legyél. Azt akarja, hogy eljöjjetek és imádkozzatok a szentmisében, és hogy ő az Ő Igéje és az Eucharisztia által tápláljon benneteket. Tehát, ha a mennybe vezető úton vagy, akkor ezen az úton minden bizonnyal hűséges tömeg lesz az út részeként.
ennek az ellenkezője is igaz. Nem elég csak jó dolgokat tenni, és elvárni, hogy ezek a “jó cselekedetek” megmentsenek. Isten nem tekint le az égből, és azt mondja: “OK, elég jót tettél ahhoz, hogy jegyet szerezz a mennybe.”Nem, az üdvösséget nem lehet kiérdemelni azzal, amit teszünk.
de légy óvatos itt. A pontos válasz valóban magában foglalja a fentieket és többet. Hadd fessem le az üdvösség teljes képét:
- az üdvösség Isten ingyenes ajándéka, amelyet mi soha nem érdemelhetünk ki. A kereszten nyertünk, és Krisztus keresztjének kegyelme az, ami megment. Ez az egyetlen út a mennybe!
- akkor kapjuk meg az üdvösség ajándékát, amikor beengedjük Istent a szívünkbe. És átadjuk magunkat neki, átadva neki az irányítást az életünk felett. Ez teremti meg a hit ajándékát.
- ha van hitünk, akkor ezt a hitet nem tudjuk elválasztani cselekedeteinktől. Más szóval, ha valóban hiszünk Krisztusban, és él a szívünkben, az hatással lesz az életmódunkra. Megbocsátóak, együttérzőek és szeretőek leszünk másokkal szemben.
- ha van hitünk, akkor azt is hallani fogjuk, hogy Isten hűségesen hív minket a vasárnapi misére, és válaszolnunk kell Isten hívására, hogy miként akarjuk életben tartani a hit lángját a szívünkben. Nem mondhatod azt, hogy” hiszek”, ugyanakkor nem tagadhatod meg az imádatot, ahogy Isten akarja.
mindez együtt az üdvösség teljes képének rövid összefoglalása. Remélem, segít!
Több Katolikus Q& A